Nem tudtam reggel magamhoz térni, mikor beérkezésem után a portás a kezembe nyomott egy kék kis könyvecskét, amin ez áll: Újszövetség, Zsoltárok, Példabeszédek.
A vallással, főként a kereszténységgel hadilábon állok. Amiben hiszek, ahhoz sem templom, sem díszes ruhákba öltöztetett vallási vezetők, sem méregdrága kristálycsillárok nem kellenek. A munkám is eleve egy világi foglalkozás és évszázaddal ezelőtti időkben volt itt csak irgalmasnővér, névtábla helyett rózsfüzérrel a nyakában.
A hitetlen pogány létem felidézi bennem a múlt rendszer martalékává lett nagyapámat. Nagyapám történelem és zeneszakos tanár volt az átkos korszak hajnalán. Akkoriban a pedagógusoknak- ha maradni akartak az oktatásban- párttaggá kellett válniuk, különben mehettek kubikosnak a diplomájukkal. Nagyapám egy apró, de karakán ember volt. Úgy gondolom bátor volt, mikor nemet mondott A Pártnak.
Egy éjjel rendőrök és fekete ruhás emberek mentek a házukhoz, feltépték az ajtót, összepakolták a családot a négy lánygyerekkel (köztük anyámmal) és az éj leple alatt kitelepítették egy 30km-re lévő kis faluba. Nagyapám a helyi iskolában lett kazánfűtő. Amikor már annyira rosszul éltek, hogy kenyér is alig került az asztalra és idegenként kezelték bárhová is ment, megelégelte és felment a városházára. Belépett a pártba.
Egy hónappal később visszakapta az állását, kapott szolgálati lakást és szépen megéltek. Nagyanyám a pártnál kapott titkárnői állást, mert eléggé csinos volt.
Születésemkor (1977) és velem együtt akkoriban sokaknak nem "lehetett" keresztelője, így névadóm volt, tehát pogány maradtam. A rendszerváltást követően sokan a korosztályomból megkeresztelkedtek, templomba kezdtek járni, de én nem.
Szóval csak ennyit arról, hogy minek nekem egy ilyen könyv...
Ugyan megpróbálják, a katolikusok - és egyéb történelmi vallások - kisajátítani a kereszténységet, vallást és a Bibliát, de hidd el Te attól még simán lehetsz vallásos, hogy nem tudsz velük azonosulni. Igaz mindent megtettek, hogy a Bibliában csak az legyen, ami az ő igazukat támasztja alá, de nem végeztek elég alapos munkát. Sajnos elérték, hogy sok értelmes ember tartja naiv dajka mesének, ami benne van, de nekem meggyőződésem, hogy jóval több annál, csak meg kell tanulni a sorok között olvasni.
VálaszTörlésIgen, ráadásul ilyesmit akkor is lehet olvasni, ha az ember nem vallásos.
VálaszTörlésÉn beleszülettem a vallásba, de ma már, gondolkodó, felnövekvő emberként azt mondom, hogy köszönöm, nem biztos, hogy kérek ebből. A Biblia lehet támasz, templom és képmutató papok nélkül is, csak nem szóról szóra kell értelmezni. A vallás és a hit nem ugyanaz. Szerintem hitre szükség van, akármiben is hiszel, mert az megerősít, és van mibe kapaszkodni a nehéz órákban. Ez lehet Jézus Krisztus, őrangyalok, az univerzum erői...stb. A kérdés pedig csak az, hogy ki, hogy éli meg mindezt. Hiába vagyok/voltam vallásos, ha semmit nem ért, hisz nem hittem úgy, ahogy kellett, és ezáltal nem volt semmim. Aztán egy kedves fiatalembernek köszönhetően elgondolkodtam azon, hogy mi van akkor, ha nem vallásos vagyok, hanem hívő. Ha nem a templomban térdelek, de a lelkem tiszta, és békés. Nem mindegy.
VálaszTörlésOtt kell kezdeni, hogy az ember alaposan elgondolkozik egy-egy szó igazi - eredeti - jelentésén, mert ma már sok minden tapad hozzájuk, aminek több köze van az érzelemhez, mint a értelemhez.
VálaszTörlésA vallás pl. nem azt jelenti, hogy egy bizonyos felekezethez tartozom, hanem, hogy megvallom a hitemet. Számomra ez azt jelenti, hogy kiállok mellette.
Volt egy főnököm, aki megkérdezte egyszer:
VálaszTörlés- Meg van maga keresztelve?
Azt hazudtam, hogy természetesen, mert sejtettem valamit. A beszélgetés így folytatódott:
- Mert én ragaszkodom hozzá, hogy keresztény emberek vegyenek körül a munkahelyemen is.
Ez volt az a nap, amikor eldöntöttem, hogy nem is leszek megkeresztelve, kell a francnak még ez a skatulyaféleség is.
Saját gyártású hitem van valahol a Krisna-hit és a buddhizmus kevésbé idegesítő ága között, és kész.
A Bibliával mint a műveltség egyik sarkalatos pontjával kerültem kapcsolatba, el kellett olvassam, mert "illik ismerni". Aztán kiderült, hogy érdekes dolgok vannak benne. Olyan kérdéseket vet fel, amelyeken bőven van mit agyalni.
VálaszTörlésA hit kapcsán meg sokat rágtam magam. Előbb azt hittem, hogy nem hiszek, aztán meg mégis, végül meg nem tudtam beazonosítani a hitemet. A sivaizmus és a csan-buddhizmus volt rám a legnagyobb hatással, ezért sokáig azt hittem, nem vagyok keresztény. De mikor definiáltam a kereszténység fogalmát - nem Krisztus-hívő, hanem Krisztus-követő - akkor rájöttem, hogy mégiscsak keresztény vagyok.
Ha kicsit utánanézünk rájöhetünk, hogy minden vallásalapító próféta lényegében ugyanarról beszélt - csak más korban más kultúrájú embereknek más szókinccsel. Az már megint más kérdés, hogy később a követők ezekből a vallásokból mit csináltak.
VálaszTörlés